Ezzel a kérdéssel lépett elénk tegnap egy néni, miközben sétáltunk a tavaszi napsütésben.

Meglepett arccal válaszoltam, hogy közel 2 méter, erre Krisztihez fordult, hogy a kishölgy milyen magas. Ő is válaszolt, hogy 157 cm. Ezen elkezdett mosolyogni az idős hölgy aztán kibökte, hogy mi is volt az apropója ennek a hirtelen jött interjúnak. Ugyanis a családjában szintén van egy alacsonyabb lány, akinek az udvarlója bizony hasonló zsiráfetető mint én. És hát sokan piszkálják őket ezért, stb. Megbeszéltünk, hogy nem ez számít ha szeretik egymást. Ezt egy mosollyal nyugtázta és mindenki haladt tovább az újtán.

Annyira gáz, hogy én 194 cm párom pedig 157 cm ? Szerintem nem. Mindenesetre jó ideig mosolyogtunk még a dolgon.

Kriszti kérésére Supernatural helyett, A kiválasztott volt a ma esti menü.

Hát nem is tudom, hogy kezdjem. Én nagyon szkeptikus vagyok minden ilyesmivel szemben. Csak Han Solo-t tudom idézni: "Humbug ez én mondom!".  Persze adjunk esélyt a dolognak, kanál a tv tetején és előkerestem a karórámat is amit már el akarok vinni óráshoz elemcserére fél éve. Mondom, ha Uri megspórolja nekem az elem árát akkor nagyon király csávó. Persze, hogy semmi nem történt az órával, ugyanolyan működésképtelen mint volt. De hát biztos a digitális órákhoz még nem ért az öreg, jgy ráhagytam a dolgot. Majd szintet lép egyszer.

A produkciók eléggé vegyes érzéseket vátottak ki belőlem. A sztárvendégekről megvan a véleményem. Csányi Sanyi az egyetlen értelmes "sztár" volt a műsorban. Ilonka néni már jó lenne, ha eltenné magát befőttnek. A Zitácskánál meg butább nőt mostanában nem láttam, pedig még Kannácskáról is volt riport a napokban.

Na mindegy, ez a nagy hűhó meg misztikum meg hülyeségek nagyon nem hatottak meg. Az tény, hogy a Tamás ( rendőr ), Danny műsora szinvonalas volt és tudnak valamit. De a többiek eléggé gyenguszok voltak.

Jut eszembe más is észrevette, hogy Uri kísértetiesen hasonlít G-Man-re a Half-Life-ból ?

Összefoglalva én inkább néztem volna Supernatural-t ha már természetfelettire vágyom

Arra gondoltam leírom, hogy mi is történt velem mióta nem irogattam a legutóbbi blogomba.

A helyzet az, hogy 2008 igen zűrösen kezdődött a számomra. Igazából már a vizsgaidőszak megkezdésekor éreztem, hogy esélytelen a dolog, de úgy gondoltam ennyivel azért tartozom páromnak és szüleimnek, hogy nekifeszülök a vizsgáknak. Hát nem mondom, hogy vért izzadtam, de régen tanultam ennyit. De nem sokat számított. Annak rendje módja szerint algebrából megvágtak. És innentől felesleges volt bármit is csinálni, mivel a tárgyszűrő egyik jeles tagját képezte a lineáris algebra. Szóval úgy döntöttem, hogy ha távoznom kell, azt tegyem emelt fővel. Kiiratkoztam magamtól a félév utolsó hetében. Innentől indult az igazi élet.

Ugyebár otthon nem nagyon akartam tovább élősködni, ha már sikerült 21 évig Szerencsére egyetemi éveim alatt szereztem pár barátot, akik segítségemre voltak ebben az időszakban. Utólag is köszönet Zsoltinak, akinek köszönhetően megismertem a mostani főnökömet és jóbarátomat Kopi-t

Na szóval a munka dolog megoldódott egész gyorsan. Újpesten kellemes iroda várt. Node valahol lakni is kéne. Az albérlet vadászat alatt Kopiéknál csöveztem. Persze előtte már végigtúrtam a netet albérletekért, bár ennek semmi eredménye nem volt, mivel mire odajutottam mindegyiket kiadták ami tetszett volna és árfekvésben is elfogadható volt. Igy hát nekiindultunk keresni. Kopi mondta, hogy van egy jó ingatlanos ismerőse akivel régebben is bizniszeltek. Eképpen kötöttünk ki Bátaiéknál, akik két ajánlattal vártak. Egy régi kastélyból kialakított lakások egyikével és egy teljesen új társasházban található lakással. miután átbeszéltük nyilvánvaló volt, hogy ez a kastélyos történet nem nekem való. Régi falak, nagy belmagasság egyenlő kiba magas rezsi. Az új lakást meg is nézhettük, de nem is kell mondanom, hogy szerelem volt első látásra. Nagyon jó helyen, nagyon szép modern épület, és benne egy nagyon jól elrendezett 1,5 szobás kis lakás. Utólag mindenki mondta, hogy már itt látszott az arcomon, hogy innen ki robbantani se lehetne. De azért biztos ami biztos, elmentünk még pár helyre. De hát már nagyon nem érdekelt a többi ajánlat, csak a formalitás kedvéért mentünk körbe. Az egyik helyen a sovány ajánlaton felbátorodva a hölgy javasolta, hogy miért nem vásárolok lakást. Na nem akarom mondani milyet akart mennyiért eladni. Na szóval ez után jó sok gondolkozás jött, számolgatás, hogy miképpen tudom én finanszírozni a kiszemelt lakot. Mivel akkor még úgy terveztük, hogy Kriszti még a szorgalmi időszak végéig ott marad Veszprémben, így egyedüli létfentartásra kellett számolni. Nem volt könnyű döntés, mivel nem éppen a legolcsóbb albérlet volt, és nekem se éppen sztárfizetésem van ( bár kedőként nincs okom panaszra ). De rájöttem, hogy a sok hezitálás sok jóra nem vezet, és merni kell az életben. Mertem, eldöntöttem, hogy enyém lesz ez a kis lakás. Legalább valami motivál, lesz miért küzdeni. Mivel tőke hiányában álltam, felvetettük a főbérlőnek, hogy 1,5 éves "hűségnyilatkozatot" írok alá és akkor engedjen már a lakbérből. Hát nem nagyon akart, engedni belőle, de mivel olyan szimpatikus voltam, elengedett 1 havi kauciót Egyébként a szimpátia kölcsönös volt, össze se hasonlítható a Veszprémi főbérlővel. Szóval itt volt még egy nagy akadály, hogy a sok kintlévőségemből valahogy senki nem törte magát a törlesztés miatt. Ezúton egy hatalmas köszönet Orosz Gabinak aki szponzorált, és lehetővé tette, hogy elkezdjem önálló életemet. Igencsak meghatódtam, mikor gondolkodás nélkül segített nekem. Vannak még jóbarátok ebben a zord világban.

Szóval lakás megvolt, állás megvolt, most már csak élni kéne. Közben Krisztinek elege lett a folyamatos szivatásokból a suliban és a magányból is. Kitalálta, hogy ő bizony felköltözik hozzám idő előtt. Ennek is volt egy igen rögös útja, de majd ha netán blogolni kezd biztos megírja.

Szóval már ketten vagyunk. De neki is jólenne valamit dolgozni, amig a tanfolyamát el nem végzi. Mivel közben jelentkezett egy esküvőszervező tanfolyamra. Ebből lett az, hogy Kopiéknál bébisintérkedik és Csengére vigyáz alkalomadtán.

Jelen pillanatban tehát már második hónapja dolgozom Budapesten és élek Dunakeszin.

Egyébként még egy szó a munkámról, mert többen kérdezték, mit is csinálok és hol Szóval egy újpesti kreatív irodánál dolgozom mint designer/sitebuilder. Legfőképpen a tanulás miatt jöttem ide, mert sok érdekes és új technológiákat felvonultató projekten dolgozhatok. Ugyebár ha már az egyetemen semmi értelmeset nem sikerült megtanulni akkor legalább itt megtegyem.

Szóval kb ez a történése az elmúlt 3 hónapnak. Ezen kivül még sok apróbb dolog történt természetesen, de a lényeget leírtam.

Mivel még otthon nincs net, így most folytatom a tegnapi nap alakulásának történetét.

Nos ugye tegnap lúzer napot tartottam, minden szerencsétlenül kezdődött és persze végződött.

Délután kaptam egy telefont, hogy a nettel nem minden okés, mert nincs kábeltévém így 15 000 magyar királyi forintot le kell csengetnem, hogy lehessen netem, és utána is havi 500 pénz a netes havidíjon felül. De hálisten jófej volt a koma és mondta, hogy valami alap kábeltévére fizessek elő és akkor ingyen kötik meg minden. Egyenlőre egy vonalfentartó 5 csatornás izé lesz havi 800 kemény forintér, de legalább megúszom a 15 rongyot. Ha miden jól megy jövő hét második felében már otthonról is postolok.

Node a lúzerség folytatódott. Mikor lejárt a munkaidő elindultunk haza, persze elérve az utcasarkot felvetődött bennem a kérdés, hogy bezártam-e az irodát. Kulcs nálam, de nem emlékszem, hogy bezártam-e. Minden azért volt szép mert a buszra siettem. Irány hát vissza az irodába. Peeersze, hogy zárva volt az a rohadt ajtó. Szóval akkor vágjunk neki ismét az útnak. A busz persze, hogy az orrom előtt ment el. Még integethettem is volna neki. De sebaj fél óra múlva megy másik. Közben eszembe jutott, hogy 10 percel később is megy egy. Megkerestem felszáltam, és nyökögve megkérdeztem, hogy mennyi idő alatt van Dunakeszin, mert ugye vannak kerülő lassú járatok is. A söfőr mondta, hogy 20 perc. Juhhé mégis hazajutok időben. Jegy lekezel, leül. Mikor beértünk keszire, gyanús irányba fordult a busz. Nem a megszokott útvonalon mentünk tovább. Mikor teljesen ellenkező irányba fordult nagyon gyanús volt, de mikor megpillantottam a táblát, hogy Fót akkor mondom ez így nem okés. Gyors leszállásjelzés… lett volna ha működik a gomb. De miért működne. Nyomogatva semmi reakció, nyomogatom a másikat is az 4-5 nyomás után reagált és felizzott a zöld fény. Busz megáll, leszállok. Körbenézek és dunsztom sincs hol lehetek. Gondoltam elindulok a fő út irányába aztán lesz valami. Egy kis séta után már felismertem a városházá, így beállt a GPS a fejemben a hazaútra. Persze, hogy a zebránál nincs lámpa és a legnagyobb esti forgalom van éppen. Az egyik kis rést kihasználva próbáltam átkelni az úttesten, de ezt a kis rést nem csak én vettem észre. A motor felbőg, majd gumicsikorgás mellettem és 15 centire egy autó. Integettünk egymásnak, hogy bocsi, de hát azért pöppet megijedtem, hogy egy ilyen sikeres nap után ilyen csúnya halállal haljak.

Ezek után extra nélkül megúsztam egy bevásárlást, nem öltem meg magam kiflivel, nem borult rám tv. Persze kiérve a parkolóba olyan szinten eltévedtem, hogy öröm volt nézni. Még jó, hogy Kriszti emlékezett, hogy hol álltunk meg.

Ezután hazaérve boldogan konstatáltam, hogy a reggelim ugyanott van a pulton, ahol reggel hagytam és a könyvem is a helyén van.

Ezután még egy mókás dolog jutott erre a napra, hogy a fáradtságtól kicsit elszámoltam a wc pozícióját és sikeresen majdnem leestem róla mikor leültem.

Itt a vége fuss el véle, és remélem túlélem a mai napot

Azt hiszem mostantól kihirdetem a szükségállapotot pénzügyi fronton.

Najó! Annyira nem gáz a helyzet. De azért van benne rizikó keményen. Amíg Krisztinek nincs teljes állása addig nem nagyon lehet ugrálni, mivel az én fizum zömét elviszi a lakás. Főleg most mert a hűtőt is fizetjük. Kicsit ide oda tőketologatás megy és hát egyik napról a másikra élünk. De vállaltuk, tudtuk mibe vágunk bele. Az önálló, nagybetű élet. Semmi nem olyan egyszerű mint egyetemistaként, egész nap csak heverészni, és élni szüleink pénzéből. Ennek vége. Kaptunk egy kiba nagy sallert az élettől és most fel kell állni a padlóról és továbbmenni és jól elpicsázni az életet

Nem mondhatnám, hogy spórolunk, pedig lehet, hogy kéne Majd kiderül.

Ha három hónap múlva is élünk akkor sikerült, megcsináltuk, életrevalónak találtattunk és élhetünk tovább boldogan. Reméljük a legjobbakat.

Lehet, hogy kirakok egy paypal gombot az oldalra hátha valaki megszánna

Végeztem egy kis reszelést az oldalon.

Aki szemfüles (aki nem az is) észreveheti, hogy beraktam egy flickr boxot, ami jelneleg még a lakásról, beköltözéskor készült képeket mutogatja, de ha lesz egy kis időm fotózgatok 1-2 szépet.

Továbbá dübörög a gugli analitics, így már mindenkit látok aki betette ide a virtuális lábát

Lesz még mit csinálgatni az oldalon, de szépen idővel mindent.

Nos hát ma sikerült elkezdeni egy ilyen napot. Reméljük azért nem tart estig, az kicsit gáz lenne.

Az egész úgy kezdődött, hogy otthonhagytam a reggelimet és a könyvemet amivel elviselhetőbbé szoktam tenni a tömegközlekedést. Mikor felszáltam a buszra alig bírtam kinyögni mit is akarok, de végülis sikerült.

Mikor leültem a headset kicsusszant a telóból, én meg meglepett fejjel tapasztaltam, hogy nem szól a zene. A zene szólt, csak nem az én fülemben hanem az egész buszban

Miután javitottam a hibát, a következő kanyarban a teló a két ülés között lógó állapotban állt meg miután elkaptam a kábelt. A mellettem ülő csaj már csak mosolygott a bénaságomon. Persze közben végig mocorogtam, mert az övtáskámon ültem megrt összeakadt a csatja az övemmel és nem tudtam elfordítani oldalra, nomeg minden egyes mozdulatnál majdnem kirántottam a fülemből a headsetet.

Most itt ülök éhesen, álmosan  az irodában és várom a következő csapást.

Más: belőttem tegnap a gugli analízist, kiváncsi vagyok milyen eredmények lesznek majd Bár amilyen béna vagyok ma még azt is elrontom

…a hírem

Node most megyek betolom a reggelit, aztán megcsinálom a módosításokat az email templateken amiken tegnap dolgoztam Aztán még az is megeshet, hogy ma lesz egy hosszabb post is mindenféléről.

Két nagyon kedvenc filmszereplőm összetalálkozott

Küldeném mindenkinek aki szereti